Hamarosan itt van az újrahasznosítás világnapja (március 18.), és ebből az alkalomból szeretnénk egy rövid, vázlatos kitekintést tenni, hogy miként alakult az elmúlt években a műanyag hulladék újrahasznosítása hazánkban és az Európai Unióban. Bejegyzésünkben nemcsak száraz statisztikai adatokkal, hanem igen szemléletes infografikákkal is találkozhattok.
Nem túl rég, 2019-ben az Európai Unió tagországaiban a lakosok fejenként 34,4 kg műanyag hulladékot termeltek, amelyből mindössze 14,1 kg-ot hasznosítottak újra. Sajnos az ezt megelőző 10 évben (vagyis 2009-2019 között) ez 24%-os növekedést mutatott (6,7 kg/fő).
A műanyag hulladékok nagy részét a csomagolások teszik ki, mégpedig ezeknek átlagosan pusztán 41%-át hasznosítják újra. Lássuk először azokat a tagállamokat, akik jeleskednek a műanyag hulladék újrahasznosításában, azaz minimum 50% felett teljesítenek:
- Litvánia: 70%
- Csehország: 61%
- Bulgária: 59%
- Hollandia: 57%
- Svédország: 53%
- Szlovákia: 53%
- Spanyolország: 52%
- Ciprus: 51%
- Szlovénia: 50%
Ezzel szemben az alábbi országok a műanyagszemét kevesebb mint egyharmadát kezelik megfelelően:
- Málta: 11%
- Franciaország: 27%
- Írország: 28%
- Ausztria: 31%
- Lengyelország: 32%
- Magyarország: 33%
Bár örömünkre szolgálhat, hogy nem mi vagyunk a sereghajtók, azért látszik, hogy van hova fejlődnünk ezen a területen.
Miért ennyire nehéz ez?
Joggal tesszük fel a kérdést, miért jelent akkora problémát a műanyagszemét újrahasznosítása; miért olyan nehéz az átállás, miért tart olyan sokáig kidolgozni a megfelelő eljárás lépéseit és bevezetni mindezt a gyakorlatba?
Sajnos rengeteg a vegyes összetételű, több különböző forrásból származó, úgynevezett kommunális hulladék (gondolj csak a műanyag ablakkal ellátott papírborítékokra és -dobozokra). Mégpedig ezek komoly fejtörést okoznak, és jelentős részük még ma is a hulladéklerakóban végzi, bár az EU egyre több figyelmet szentel ennek a kérdésnek:
2020 márciusában ismertették a körforgásos gazdaság megvalósításának a tervét. Ennek egyik sarokpontja a hulladékcsökkentés, a másik pedig az erőforrások hatékonyabb és tudatosabb kezelése volt. Ebben az évben egy nagyon fontos célkitűzés is napvilágot látott, mégpedig, hogy 2050-ig további intézkedéseket fognak bevezetni a hulladék csökkentése érdekében:
A karbonsemleges és mérgezésmentes anyagok előállítása mellett a legfőbb törekvés a minden szempontból körkörös gazdaság megteremtése. Ennek fényében felszólítják a tagországokat, hogy fokozzák az újrahasznosítás mértékét, határolódjanak el a hulladéklerakó helyek használatától és minimalizálják a szemétégetést.
Az a szép a fenti célkitűzésekben, hogy egyszerűek, és egy kis odafigyeléssel a mikrokörnyezetünkben is megvalósíthatóak. Bár a műanyaghulladék jelentős része nem a háztartásokban keletkezik, azért mi, magánemberek is sokat tehetünk.
Ha csak arra odafigyelünk, hogy ne vásároljunk felesleges holmikat, lehetőség szerint ne dobjunk ki ruhát vagy élelmiszert, és törekedjünk rá, hogy újrahasznosított anyagokból készülő háztartási cikkeket vásároljunk, illetve szelektíven gyűjtsük a hulladékot (és persze ne rakjunk szemét-tábortüzet a kert végében), már azzal is nagyban hozzájárultunk a környezetszennyezés visszaszorításához. Az, hogy a hulladék legnagyobb részét nem mi, hanem az ipar termeli, nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell tudatosan állnunk a fogyasztás és a hulladéktermelés, illetve -kezelés problémájához.
Neked mi a véleményed a témáról? Írd meg nekünk az alábbi gombra kattintva, vagy e-mailes elérhetőségeink bármelyikén! Kíváncsiak vagyunk!