E heti bejegyzésünkben egy rövid időutazásra hívunk, van kedved velünk tartani? Az időgép állomása a XX. század első fele, amikor még nem jelentett ekkora gondot a műanyag-kérdés, hiszen még szivárgott be a műanyag a mindennapjainkba. Az emberek akkor másként éltek, másként étkeztek, máshogyan gyűjtötték a hulladékot- ezért sokkal kisebb volt az ökológiai lábnyomuk is. Bizony; nagyanyáink életmódja még nem rótt ilyen hatalmas terhet a környezetre, mint manapság a miénk.
Hogyan élhettek műanyag nélkül?
Ha belegondolsz, ez nem is akkora ördöngösség. Egyrészt, mert még nem terjedt el (nem ismerték, így nem is használták nap, mint nap). Amit mi ma alternatív megoldásként aposztrofálunk, számukra az volt a megszokott módszer. Másrészt, azért ma sem lehetetlen műanyagmentes életet élni, erre számos példát és jó tanácsokat lehet találni a világhálón.
Tehát úgy éltek műanyag nélkül, hogy minden tekintetben másként, mint mi… Vegyük sorra, hogy civil emberként életünk mely területein használjuk a legtöbb műanyagot. Ezek a bizony az étkezés (gyümölcsök, zöldségek, húsok, és édességek), a csomagolás (műanyag dobozok, szatyrok), a ruházkodás (műszálas holmik, és ruhaégetés), és összességében a megváltozott fogyasztási szokásaink.
Nagyanyáink nem szaladtak le a kisboltba egy zacskó sós mogyoróért, és hazafelé nem vittek nagyapánknak egy 6-os csomag dobozos sört. Nagyanyáink nem válogattak egyesével nejlonba csomagolt mosolygós almák közt a szupermarketben, és nem töltötték a csajos napot a H&M-ben a Zarában, vagy a Louis Vuittonban shoppingolva. A nagyszüleink egy fárasztó nap végén nem ugrottak be a McDonald’s-ba, vagy a Burger Kingbe egy gyors hamburgerre meg egy nagy kólára (szigorúan szívószállal elfogyasztva).
Ők többnyire saját termesztésű, idényzöldségeket és szezonális gyümölcsöket fogyasztottak (vagy elzarándokoltak a piacra). Befőtteket, konzerveket, savanyúságot és leveseket tettek el télre (nem délről érkező, éretlen műgyümölcsökkel próbálták fenntartani a vitaminbevitel illúzióját). Ők családi programként disznót vágtak, feldolgozták, és lefagyasztották, vagy felfüstölték a húsokat. Ők süteményeket sütöttek. Együtt és egymásnak. Mert ezeknek a programoknak csak az egyik jó oldala, hogy nem szennyezték a környezetet, a másik pedig, hogy ez mind egy-egy közös, családi program volt.
Ha követnénk a példájukat, és nem a fogyasztás és a felhalmozás lenne életünk központi kérdése; ha tudatosan vásárolnánk, és odafigyelnénk a hulladéktermelés visszaszorítására; ha csak akkor választanánk a műanyagot, ha valóban szükségünk van rá, és olyan mennyiségű/ típusú csomagolóanyagot (és térkitöltőanyagot) használnánk, amilyet a termék megkíván… Akkor hamarosan azt vennénk észre, hogy az életünk minden területén pozitív változások indultak el…