Miért olyan fontosak a méhecskék?

Magyarországon 2018 óta tartjuk számon a „Beporzók Napját”, és évről évre nagyobb érdeklődés övezi ezt az ünnepet, amihez egyre több intézmény, civil szervezet és magánember csatlakozik valamilyen formában. Idén például a Paksi Városi Múzeum szervezett online múzeumpedagógiai foglalkozást, és életre hívták a „Rovarszállót minden múzeumba” kezdeményezést is. A közösségi médiában is számos bejegyzést találunk #worldbeeday hashtaggel, de ami ennél sokkal hasznosabb: elszaporodni látszanak a kertekben az igen hasznos méhecskehotelek is. De miért is olyan fontosak nekünk a méhecskék, miért kell, hogy kiemelt figyelemmel forduljunk feléjük?

Csíp és beleszáll a limonádéba

Való igaz, de azért nem elsősorban ez definiálja a kis csíkos mézhuszárokat. A tápláléklác alján állva (röpködve) ugyanis közvetlen szerepük van a mezőgazdaság működésében. Kutatások kimutatták, hogy az emberiség élelmiszertermelésének egyharmad része összefüggésben áll a rovarok beporzó tevékenységével. Einstein pedig állítólag megállapította, hogy ha a méhek kihalnának, négy éven belül az emberekre is hasonló sors várna. Persze a tömegmédiumok virágkorában érdemes kétkedve fogadnunk a forrásmegjelölést, az azonban tény, hogy a méhek és más beporzó rovarok szorgalmas munkája nélkül valóban elpusztulna a növényvilág, majd a kistestű ragadozók, a madarak, a haszonállatok és bizony őket (táplálék hiányában) előbb vagy utóbb mi követnénk.

 

A méhek ajándéka: a méz

A méz nem pusztán kellemes, finom és édes, hanem nagyon egészséges is. Úgynevezett nem tisztított élelmiszerként ugyanis pótolhatatlan vitamin és ásványi anyag-forrást jelent a számunkra. Tudtad-e, hogy a középkori várakban két élelmiszer volt, amit sosem hagytak kifogyni? Ez a két élelmiszer pedig a bor és a méz volt. A bor iránti rajongást nyilván nem kell megmagyarázni, de talán azzal kevesen vannak tisztában, hogy a mézet sebfertőtlenítésre is használták.

A méheket övező tisztelet nem a modern kor szüleménye

A méhecskék szimbolikája évszázadok óta jelen van a kultúrában. A katolikus egyház épületein a méhkast az Anyaszentegyház jelképeként használják. Emellett, a szorgosan gyűjtögető méh több pénzintézet, bank cégérén, logóján és pénzérméken is megjelenik, sőt Napóleon mellett VIII. Orbán pápa, magyar vonatkozásban pedig Mátyás király is nagy előszeretettel alkalmazta. A gyermekirodalomban is rendszeresen találkozunk velük, gondoljunk csak Majára vagy a Mézengúzokra.

Mindeközben az Olümposzon

A görög mitológia szerint Héra és Zeusz esküvőjén a főisten versenyt hirdetett: aki a legízletesebb étellel kedveskedik az ifjú párnak, annak teljesíti egy kívánságát. A megmérettetésen természetesen a méhecske is indult, és a pompás mézzel végül a dobogó tetejére állhatott. Zeusz kérdésére, hogy mi lenne a kívánsága, önérzetesen azt felelte, hogy szeretné megvédeni a „terméket” az erdő többi állatától, hiszen ők egyetlen falással elpusztítják azt, amin ő egy életen át dolgozik. Ezért azt óhajtotta, hogy a csípése legyen halálos. Zeusz erre éktelen dühbe gurult, és a rá jellemző iróniával teljesítette a kívánságot: a méhecske csípése halálos lett – rá nézve.

 

A méhecskék szorgalmasak, dolgosak, hasznosak (és ha hiszünk a görögöknek, akkor meglehetősen hányatott sorsuk volt). Itt az ideje, hogy megtanuljuk értékelni, és lehetőségeink szerint támogassuk a munkájukat, mondjuk egy saját készítésű méhecskehotellel 🙂