Komposztálható vagy nem komposztálható?

Avagy: Lehet rosszul is komposztálni? Igen, sajnos lehet. A legtöbben azt hiszik, hogy bárminek, amin ott díszeleg a komposztálható felirat, van helye az otthoni komposztban. Pedig ez ebben a formában távolról sem igaz. Egyre többen vannak, akik trendkövetésből vásárolnak komposztálható, bio csomagolóanyagokba bugyolált termékeket, és később abban a tudatban hajítják a “barna kukába”, hogy tettek valamit a környezetért. Pedig valójában sajnos ezzel a mozdulattal inkább a környezet ellen tesznek valamit.

Tisztázzuk: komposztálható vagy nem komposztálható?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, kétféle komposztálási eljárást kell megkülönböztetnünk. Az egyik az otthoni komposztálás, a másik az ipari komposztálás. Hadd mutassuk be a különbséget két egyszerű példán keresztül.

A Térkitöltőanyag.hu webáruházában kapható biofólia például kizárólag iparilag komposztálható (erről a folyamatról lent írunk részletesen), tehát semmi keresnivalója nincs a házi komposztban. Miért? Mert nem fog lebomlani. Nézhetjük hónapokon át, locsolhatjuk, lehelhetjük, forgathatjuk, hárfázhatunk neki – akkor sem.

Tehát annak, hogy a lelkes trendkövető környezetvédő ilyen csomagolóanyagot vásárol, majd kidobja a szemétbe/ bedobja a kerti komposztládába sajnos nincs semmi értelme.

Otthon komposztálható: fagyapot

Az otthoni bomlás szempontjából abszolút deviáns biofólia ellentéte a 100%-ban természetes fagyapot.  Tekintve, hogy ez lényegében nem más, mint faforgács, szépen lebomlik a komposztban, és ellenvetés nélkül visszaadja magát a természetnek. Tehát, ha valódi megoldást keresel, és nem csupán a lelkiismeretedet szeretnéd elringatni valamivel, akkror célszerű ezt választanod.

Pontosan mit dobhatok az otthoni komposztba?

Gyakorlatilag mindent, aminek egykor valamilyen formában oxigénre volt szüksége a létezéshez– így könnyű ezt megjegyezni. Ide tartoznak a felesleges, levágott növényi részek (fű, gallyak, stb.), a növényi eredetű konyhai hulladékok (zöldségek, gyümölcsök héja például), a veszélyes anyagoktól mentes (és tiszta) fehér papírhulladék, illetve a növényevő kisállatok számára alomként szolgáló, fent is említett fagyapot.

A komposztálás során ezek a megfelelő körülmények (hőmérséklet, páratartalom, levegő PH-értéke) mellett az aerob mikroorganizmusok révén szén-dioxidra és vízre bomlanak, valamint talaj (humusz) keletkezik.

Miben különbözik ettől a nagyüzemi (ipari) komposztálás?

A folyamat mechanizmusa nagyjából ugyanaz, attól eltekintve, hogy az ipari komposztálás képzett szakemberek által irányított biotechnológiai folyamat. A kiindulás természetesen ebben az esetben is a szerves anyag (biológiailag lebomló hulladékok), de nem ritka, hogy az ipari komposztba úgynevezett kockázatos hulladék is kerül (amit otthoni körülmények között nem tehetnénk a komposztba). Fontos különbség továbbá, hogy az ipari komposztálást 55-60 °C fokon végzik (ezen a hőmérsékleten kb. 6 hónap alatt bomlik le a hulladék) és míg az otthoni komposztálónak nincs alja (így a komposzt közvetlenül érintkezik a talajjal), ipari körülmények között a közvetlen érintkezést megakadályozzák. (Teszik ezt a felszín alatti vizek védelme érdekében.) Az otthoni, természetes mikroorganizmussal szemben pedig mesterségesen előállított mikroorganizmus-közösségeket alkalmaznak. Jelenleg nagyjából az ipari komposztálás 30 különböző módját ismerjük (és Magyarországon még egyiket sem alkalmazzák).

Ha szeretnél többet megtudni a körforgásos gazdaság működéséről, akkor olvasd el ezt a bejegyzésünket; ha pedig a lebomló, biológiailag lebomló és a komposztálható anyagok közötti különbségek érdekelnek, akkor ezt a blogot ajánljuk figyelmedbe. Érdekességként pedig itt van néhány ruhagyártó cég, akik fast fashion helyett a komposztálható ruhák mellett tették le a névjegyüket.