MIÉRT CSOMAGOL BE VALAKI EGY ÉPÜLETET?!

Több különböző oldal is közölte nemrég a szomorú hírt; a Csomagolóművészként elhíresült Christo Vladimrov Javacheff május 31-én örök álomra szenderült. Ezeket a posztokat olvasgatva azonban valami szemet szúrt nekem. A többségük felsorolja Christo legfontosabb alkotásait, esetleg leírja az életét, szót ejt a házasságáról Jeanne-Claude Denat de Guillebonnal – azonban arra a kérdésre szinte egyetlen írás sem keresi a választ, hogy MIÉRT CSOMAGOL BE VALAKI EGY ÉPÜLETET?! Mert bevallom, hogy bár már évek óta írom Nektek ezt a blogot, még egyszer sem jutott eszembe, hogy sejj, de teletömném a Magyar Állami Operaházat AIRPlus térkitöltő fóliával

De most komolyan! Miért??

Christo sajátos művészete kétségkívül több értelmezési lehetőséget rejt. Bizonyos források szerint a művészt egy megbízás indította el a „csomagoló pályán”. Állítólag egykor azt a feladatot kapta, hogy takarjon el mindent, ami rossz színben tüntetheti fel a bolgár szocialista várost a turisták szemében. Christo pedig ezen felbuzdulva lépésenként elkezdte becsomagolni az egész világot. A posztmodern kultúra szerelmesei mélyebb jelentést társítanak a szokatlan performansznak. Az ő elméletük szerint ugyanis Christo a nyugati fogyasztói társadalom elé állít görbe tükröt, és így szeretné felhívni a figyelmünket a pazarlásra, valamint a felesleges csomagolás-mániánkra. Ez a teória nekünk is nagyon szimpatikus, de most fűzzük kicsit tovább a szálakat…

Gondolkodjunk: mit jelenthet a csomagolás?

Anélkül, hogy bármit is bele szeretnénk magyarázni Christo tevékenységébe, azért érdemes elgondolkodni rajta, hogy mit is akarhatott kommunikálni a művész a becsomagolt Reichstaggal, vagy éppen a párizsi Pont-Neuf híddal. Lássuk: milyen esetben szoktunk csomagolni; mit szimbolizálhat a csomagolás?

  • Csomagolunk, ha ajándékot adunk, és örömet akarunk szerezni valakinek.
  • Csomagolunk, ha utazunk, és magunkkal akarunk vinni valamit.
  • Csomagolunk, ha valamit el szeretnénk rejteni a kíváncsi tekintetek elől.
  • Csomagolunk, ha valamit szeretnénk megóvni a környezeti hatásoktól.

Tehát annak, ha valaki sorra becsomagolja a világ emblematikus épületeit és legszebb tájait – szinte kizárt, hogy ne legyen valami mély és tartalmas üzenete. A fenti analógia mentén lehetséges, hogy így akarta szimbolikusan megóvni és megőrizni az utókornak. Esetleg a csomagolás gesztusával a turistáknak kívánta „odaajándékozni”. És az is lehet, hogy pont őket froclizta egy kicsit: Te eljöttél ide azért, hogy lásd a Reichstagot, de én becsomagoltam. Na, akkor most láttad, vagy sem…?

Persze ezek csak feltevések, de azért nagyon érdekes belegondolni, hogy a csomagolás maga művészi aspektusból milyen jelentéseket hordozhat. Nem tudjuk biztosan, hogy mi volt ezzel Christo célja (ő maga egy interjúban azt mondta, hogy a munkájának nincs mélyebb mondanivalója), de az biztos, hogy egyedülálló törekvéseivel széles körű ismertséget és hatalmas követőtábort szerzett.

Nyugodjék békében a Csomagolóművész!