Közeleg az év vége, kicsit mindannyian fáradtak vagyunk, vágyunk a pihenésre, lazításra. Jómagam is hasonlóképp érzek, ezért engedjétek meg, hogy ebben a bejegyzésben kicsit elengedjem a fantáziám, és elmeséljek nektek egy fiktív történetet a kereskedelemben zajló, felszín alatti apró csatákról.
Történetünknek két hőse lesz. Az egyik Jurij, a szakavatott csomagolásdesigner, a másik pedig Manci, a vegyesboltot üzemeltető kisvállalkozó. Jurij és Manci útjai sem térben, sem időben nem keresztezik egymást, mégis hatalmas, akár országokon átívelő küzdelem alakul ki köztük (na jó, ez még tőlem is túlzás, legyen inkább úgy, hogy) Manci megtalálja a módját, hogy a saját és vásárlói legnagyobb örömére kreatívan reflektáljon Jurij munkájára. Ha nincs kedved mesét olvasni, akkor pedig egyszerűen kattints ide, és nézd meg, miről beszélek (nem fogok megsértődni) 😉
Jurij története
Jurij 1972-ben született, jelenleg Luxembergban élő szakavatott sztárgrafikus. A színek, a formák és a művészi megjelenítés valódi szerelmese, az a fajta elhivatott, szenvedélyes vadzseni, amiből százévente egy, ha születik.
Jurij festőművésznek készült, azonban egy átbulizott éjszaka után sajnos elbaltázta a felvételit a Panthéon-Sorbonne-ra. Néhány csésze kávé és rövid kesergésbe oltott józanodás után azonban úgy döntött, hogy (ha már így alakult) kitanulja a grafikusi mesterséget, hiszen a tehetségnek nem lehet korlátokat szabni.
Lévén, hogy Jurij határozott ember, így is tett, és mihelyst a zsebében volt az államilag elismert grafikus végzettség, csomagolásdesignernek állt. Adottságait azóta több, különböző cégnél is volt szerencséje kamatoztatni, lelkesedése pedig természetesen azóta is szárnyal. Olyan remekművek kerülnek ki a kezei alól, mint a világszerte ismert Super A TM ínycsiklandó, vajízű margarinjának doboza, vagy épp a Murine fülcsepp szemet gyönyörködtető csomagolása. Minden munkáját különös körültekintéssel végzi, feszült figyelmet szentelve a színvilág, a betűtípus és a képek harmonikus összhangjának.
Manci története
1954-ben született budapesti kisvállalkozó, aki a kilencvenes években örökölt egy kis vegyesboltot a szüleitől a XVII. kerületi Pesti út- Bakancsos utca sarkán. Manci cuki, amolyan mindenki mosolygós és vagány nagymamája, aki miatt az ember örömmel tér be újra és újra az üzletbe.
Mancinak még ma, közel a hetvenhez is csillog valami huncutmód cinkos fény a szemében, frappáns megnyilvánulásaival. Spontán poénjaival pedig bárkit levesz a lábáról, pedig sosem ez a célja, ő egyszerűen ilyen. Az a fajta, aki megleli a pillanatban a humor adta lehetőségeket, kicsit ironikus, de sosem bántó, ekképp nagyon is szerethető.
