Cicahátizsák-kálvária

Egy történet, ami térkitöltőanyaggal jól is végződhetett volna…

Néhány éve a vonaton pillantottam meg először egy fiatal lányt macskahátizsákkal. Ez gyakorlatilag egy hátizsákként hordható műanyagkapszula, amit kis átlátszó ablakkal (illetve néhány szellőzőnyílással) láttak el a tervezők, így ideális kisebb testű macskafélék hurcolására. Azonnal beleszerettem ebbe a futurisztikus kiegészítőbe, de annak idején nem volt rá szükségem. Néhány év elteltével azonban megérett a helyzet egy cicakapszula beszerzésére (mert milyen vagány dolog már a hátadon hordani, esetleg így kirándulni vinni a kedvenced), így el is kezdtem bogarászni a neten, és végül találtam is az Ebay-en. Ezerféle fazonban, ezerféle színben.

Boldogan megrendeltem, majd megkezdődött a lázas várakozás. Néhány hét elteltével, amikor csekkoltam a cicahátizsák státuszát, azt láttam, hogy a csomag már kiszállításra került, sőt, át is vették. De kicsoda vehette át, ha nem én? Okos a macskám, de ez még tőle is túlzás lenne. Kisvártatva kiderült, hogy a seller véletlenül egy dunaújvárosi címre postázta, és bárki is volt a szerencsés, gond nélkül átvette  (a már előre kifizetett) csomagot. Az eladó elnézést kért, és visszautalta a pénzt.

cicahátizsák

Remek, kezdődik elölről. Megtaláltam egy másik online üzletben, ismét megrendeltem, ismét megkezdődött a várakozás (közben vészesen közelgett a nyár, azaz a kirándulószezon vége). Néhány hét múlva csengetett a postás, megérkezett a csomag. Egészen simán ment- gondoltam naivan, ahogy bontogattam – majd hirtelen jött a feketeleves.

cicahátizsák
cicahátizsák
cicahátizsák
cicahátizsák

Behorpadt, összetört, megsérült, tönkrement. A cicahordó használhatatlan. Ami után annyit nyomoztam, amit annyira vártam. A sors, úgy látszik, nem pártolja a törekvésem, hogy hátizsákba tuszkoljam a Nyuszipókom, és együtt hódítsuk meg a Somolyó-hegyet…

Miért meséltem ezt el Nektek?

Mert vásárlóként most csalódott, dühös és tehetetlen vagyok. Mert ez a történet másként is alakulhatott volna, ha az eladó nem műanyag fóliába bugyolálva, hanem kis odafigyeléssel, térkitöltőanyaggal bélelt dobozban küldi el nekem a szajrét. Mert akkor biztosan jó értékelést írok róla, és ajánlom az ismerőseimnek, és legközelebb is tőle rendelek. Mert akkor jó kereskedőnek tartanám. Most viszont úgy érzem, hogy torony magasról nem érdekelte, hogy milyen állapotban jut el hozzám a cicahátizsák. Mert ha visszautalja a termék díját, akkor magát károsítja meg anyagilag, ha nem utalja vissza, akkor pedig engem. Ennek a helyzetnek nincs győztese, a kérdés csupán, hogy ki lesz a vesztes kettőnk közül (mondjuk a macskán kívül, aki továbbra is a lakásban rostokolhat).

Látjátok, milyen sok múlik azon, hogy kereskedőként hogyan csomagoljátok be az árut? Ha a sztoriban szerepelt volna térkitöltőanyag, akkor happy enddel zárulna, így viszont win-win helyett marad f*ck-f*ck.