Ismerős a Számodra az a kifejezés, hogy zöldmosott vagy zöldmosás (greenwashing)? Talán a magyar köztudatba még nem szivárgott át, de tőlünk nyugatra sajnos egyre többen találkoznak vele. Olyannyira, hogy a Greenpeace 2019-ben komoly kampányt is indított, amivel felhívta az emberek figyelmét erre a problémakörre.
Környezetbarát Vs. Zöldmosott
Az első szót nyilván nem kell megmagyarázni, de a másodikhoz engedjetek meg egy rövid definíciót, hátha valaki esetleg először találkozik vele.
Zöldmosás: a vásárló tudatos félrevezetése az adott cég környezetszennyező tevékenységét illetően. Tehát, amikor egy vállalat hazugságokkal próbálja elfedni környezetromboló hatásait, és a magasabb árbevétel reményében zöldebbnek igyekszik feltüntetni egy terméket vagy a gyártás folyamatát.
Fenntarthatóság és marketing
A fogyasztók, a vásárlók világszerte egyre nagyobb figyelmet fordítanak rá, hogy amennyire csak lehet, csökkentsék az ökológiai lábnyomukat. Ez persze a multinacionális cégeknek is feltűnt, és meg is ragadták ebben a számukra kínálkozó lehetőségeket.
Sikerült ráérezniük, hogy az olyan kulcsszavak, hívószavak, mint fenntarthatóság, környezetvédelem, újrahasznosítás és zero waste bizony nagyon súlyos plusz milliókat képesek hozni a konyhára.
Elegendő felcímkézni egy farmert, hogy újrahasznosított alapanyagokból készült, és máris dupla áron el lehet adni a jóhiszemű, gyanútlan vevőnek. Ha ráírják egy műanyagpalackos smoothie-ra, hogy újrahasznosítható, az emberek egy helyett máris ötöt dobnak a kosárba belőle (függetlenül attól, hogy természetesen nem tudják újrahasznosítani a palackot, ami így többnyire a vegyes hulladéktárolóban végzi). Ha pedig a folyékony szappan csomagolását látják el egy bájos
„Hello, én egy papírpalack vagyok”
felirattal, a vevők többsége meg sem kérdőjelezi, hogy a kezében tartott palack valóban papírból készült (pedig, ha belegondolunk, a papír nem alkalmas folyékony termék tárolására). Hisszük, amit hinni akarunk – ezért senki sem elmarasztalható, így van huzalozva az elménk.
De mindig akad valaki, aki gondolkodik, aki kételkedik, és aki nem rest szót emelni a csalás ellen. Ezen bukott be anno a Lush hazugságkampánya, és ez okozta a dél-koreai Innisfree vesztét is. (Más szempontból, a negatív reklám is reklám, még ha a többségben nem is kelt szimpátiát).
Innisfree-bullshit
Történt ugyanis, hogy a fent említett Innisfree pontosan ezzel a bemutatkozó szöveggel dobta piacra „környezetbarát” termékét, egy elmés fogyasztó pedig úgy döntött, bekukkant a címke mögé. És lám-lám, a címke mögött bizony egy hamisítatlan műanyagpalack rejtezik.
Ebből persze szép nagy botrány kerekedett, az Innisfree pedig szánja-bánja bűneit, hiszen ők senkit sem akartak megtéveszteni, ők úgy gondolták, hogy a címkére vonatkozik a megjelölés, nem pedig a palackra (Khm. Bottle: üveg, palack, flaska – de távolról sem címke, egyetlen szótár szerint sem).
Hát, így állunk, Kedvesek. Identitászavaros címkék, hazug multik, profitháború, nyerészkedés, megtévesztés, csalás, hamis üzenetek… Valódi környezetbarát termékek helyett zöldmosott vackok a polcokon. Fenntarthatóság helyett a fenntarthatóság illúziója; tiszta élővizek helyett dollármilliók. Felelősség helyett pazarlás, tudatosság helyett esztelenség. Persze, lehet még csinálni, egy darabig lehet, bízva abban, hogy mielőtt teljesen kizsigereljük a Földbolygót, még éppen lesz időnk jegyet váltani a Marsra induló újrahasznosított papírléghajóra. Hogy párezer év alatt azt is tönkre tegyük.