Újra a műanyag felé megyünk?

Talán már kijelenthetjük, hogy a világ kifelé tart a koronavírus-járványból. Talán a görbe már szinte egyik országban sem ível felfelé, a megbetegedések száma inkább stagnál, vagy csökken. Talán lassacskán picit fellélegezhetünk. Egyre több állam dönt úgy, hogy lazít a szigorításokon, és –nagyon óvatosan– próbálják visszaállítani a pandémia előtti boldog békeidőket. Azonban az óvatosságnak van egy árnyoldala, amivel kevesen foglalkoznak. Ez pedig nem más, mint hogy a műanyag szerepe ismét felértékelődni látszik.

Ami ellen eddig küzdöttünk

A járvány kirobbanása előtt a nagyvállalatok sorra tették le a névjegyüket a műanyag használatának csökkentése, visszaszorítása mellett.

A Lidl 2019-ben bejelentette, hogy ki fogja vonni a fültisztító pálcikákat a forgalomból, a Spar környezetbarát, mosható zöldség-gyümölcs szatyrokat vezetett be. A multik, a KKV-k, és a civilek is egyre többet foglalkoztak a fenntartható gazdasággal; gondolj csak a #ZEROFOODWASTE, avagy nem etetem a szemetesem mozgalomra.

Mindezzel szemben pedig most, végső kétségbeesésünkben 180 fokos fordulatot veszünk, és elindulunk ugyanezen az úton visszafelé, a műanyag irányába…

Új intézkedések Olaszországban

Május elején az Olasz kormány úgy döntött, hogy fokozatosan elkezdi beindítani a gazdaságot, így a kávézók, éttermek is újra kinyithattak. A nagyobb alapterületű vendéglátóhelyeken lehetővé tették, hogy az emberek az üzletbe lépve, a pulttól egyméteres távolságból rendeljenek; míg a kisebb presszókban az ajtón adják ki az ételeket, italokat. Miben? Hát miben? Naná, hogy műanyag pohárban, tányérban, ételhordóban. Nem környezetbarát, újrahasznosított, komposztálható –hanem echte műanyag edényekben.

Miért vagyunk ennyire felelőtlenek?

Ez nem elsősorban felelőtlenség, inkább félelem, elővigyázatosság és takarékosság. Nyilvánvaló, hogy nem fogják arra buzdítani az embereket, hogy vigyenek otthonról ételhordót vagy bögrét, hiszen azon ott csücsülhet a kis alattomos covid. Az is teljesen érthető, hogy nem szívesen mosogatnának most a vendégek után, hiszen ahhoz gyakorlatilag teljes védőfelszerelésre lenne szükség.

Tehát, maradnak az egyszer használatos poharak, tányérok, és tekintve, hogy most minden vállalkozás igyekszik csökkenteni a költségeket, abból is a legolcsóbb verzió: a műanyag. Érthető, csak kiábrándító.

Ezek szerint ennyit ért a műanyag elleni küzdelem, eddig tartott a nagy felelősségvállalás, és a környezettudatos attitűd. Pont addig, ameddig marketing szempontból hasznosnak bizonyult; amíg hangzatos jelszavakat, szlogeneket kiabálhattunk; amíg csillogó plakátokon hirdethettük. Most pedig befogjuk a szánkat, lekaparjuk a plakátokat, és sunyin visszakullogunk a műanyaghoz ahelyett, hogy olyan alternatív megoldást keresnénk, ami az emberek számára megfizethető, biztonságos, és a környezet sem látja kárát.

Ó, és még egy gondolat. Ha már a bejegyzés elején említettük a #ZEROFOODWASTE mozgalmat… Sajnos érdemes lenne megnézni, hogy milyen sok felhalmozott liszt, élesztő és egyéb élelmiszer fog tönkremenni a kamrákban… Vajon hova lesz az a kereskedelmi mennyiségű alapélelmiszer, amit a háztartások nagy része hisztérikusan felhalmozott? Ne legyenek illúzióink, a többség nem fogja a rászorulóknak adományozni…

Úgy látszik, a világ társadalma még nem érett meg az adekvát gondolkodásra és a valódi változásokra. Úgy látszik, az eszmék csak addig követendőek, amíg színes-szagos reklámokban és hashtageken találkozunk velük. Marketing nélkül a felelősségvállalás elszikkad, kiszárad, porba hullik, megsemmisül.

Az emberiség vészhelyzetben rosszul vizsgázott. Rosszul reagáltunk, amikor eszeveszett felhalmozásba kezdtünk, és most is, amikor a legprimitívebb megoldáshoz (adott esetben a műanyaghoz) nyúlunk.

5d550a6c7fcb5