Sokféleképpen ismerjük: légpárnás fólia, puki fólia, pufi fólia, pukkantós fólia, levegővel telt párna; légpárna szalagok, párna tasak… De bárhogyan is hivatkozunk rá, mindenki rögtön tudja, hogy miről van szó. És nem csupán tudja, de máris az ujjai között érzi, és szinte hallja kipukkanni.
De miért?
Miféle destruktív ösztön ez? Mire vezethető vissza a militáns vágy, ami vezeti a kezünket; ami arra késztet, hogy kipukkasszuk? Ha egy üzletben elhaladunk egy pukkasztós fóliába bugyolált váza mellett, rögvest úrrá lesz rajtunk a sóvárgás, és előbújik belőlünk a csibész. Lopva körbetekintünk, hogy látja-e valaki, majd, ha tiszta a levegő, közelebb lopózunk, és már pukkan is párna…
De tényleg, miért?!
Ez a kérdés nem bennünk fogalmazódott meg, először. Hiszed, vagy nem, világszerte több kutatócsoport megkísérelte már felfedni a térkitöltő párna buja titkát.
1992-ben Kathlen M. Dillon, amerikai pszichológus szakmai publikációt jelentetett meg a Psychological Reports című folyóiratban, amely a buborékfólia pukkasztgatásának stresszcsökkentő hatását vette górcső alá. Később, 2011-ben egy piackutató cég, a Kelton Research végzett vizsgálatokat ebben a témában a teljes amerikai felnőtt lakosságon. A kutatás eredményei szerint pedig 1 perc pukkasztgatás 33 perc relaxáló masszázsnak felel meg. 2012-ben Milánóban végeztek egy szintén érdekes kísérletet. Városszerte buborékfóliákat helyeztek el a buszmegállókban, amelyeket az emberek szabadon pukkasztgathattak, amíg a buszra vártak. Ez remek unaloműzőnek bizonyult; a kísérlet kimutatta, hogy pukkasztgatás közben a buszmegállóban álldogálók kevesebbnek érezték a várakozással töltött időt.
Áruljátok már el, hogy MIÉRT?!
Minden bizonnyal a légpárnára kifejtett mechanikus nyomás, és az ennek következtében létrejövő pukkanás hangjának romantikus szimbiózisa a titok nyitja. Ennek a kiváló, 0-99 éves korig ajánlott, stressz- és unaloműző játéknak pedig ma már számos, hiánypótló virtuális adaptációja hozzáférhető. Ide tartoznak a különféle buborékfólia-pukkasztós applikációk okostelefonra (kattints ide, és nézd meg a saját szemeddel), de japán testvéreink felismerték a piac igényeit, és nyomban nekiláttak a nyomkodnivaló szilikonfólia gyártásának.
A Mugen Puchipuchi névre keresztelt vállalat fő profilja az olyan, apró, perforált fóliatömlők gyártása, ami bár fizikailag nem pukkan ki, élethűen visszaadja a pukkanás semmihez sem fogható dallamát, sőt! Minden századik pukkantás (afféle bónusz trackként) nem várt, extra hangeffekttel ajándékozza meg a szenvedélyes pukkasztót; ilyen például a kutyaugatás, vagy a kéjes sóhaj. Ha pedig most kedvet kaptál egy kis lazuláshoz, de nem kívánsz energiát fektetni a fólia nyomkodásába (vagy egyszerűen csak nincs kéznél sem organikus, sem pedig virtuális verzió), akkor Youtubon pukkasztós hangeffektre meditálhatsz, akár 2 órán át.
Komolyra fordítva a szót: