A közelgő karácsony apropóján egy kis szaloncukor-történelmi áttekintésre hívunk Benneteket. Biztosan Nálatok is hozzátartozik az ünnep fényéhez a karácsonyfán csüngő, csillogóan színes és ellenállhatatlan szaloncukor. De talán azt nem tudjátok, hogy mióta is része hazánkban a karácsonyi hagyománynak, illetve, honnan származik. Tartsatok velünk, és ismerjétek meg a szaloncukor történetét!
A cukrász mesterség Magyarországon a 19. században jelent meg, ezt megelőzően a főúri háztartásokban foglalkoztatott „pepecsművesek” és „tsemegetsinálók” látták el a süteménykészítés és az asztaldíszítés szép feladatát. Mátyás király kora előtt pedig gyógyszerészek foglalkoztak édességkészítéssel (Milyen jó is lenne egy habos franciakrémes a covid ellen, nemde?!) Végül, a 16-17. században, a törököktől érkezett édességkészítők végleg megváltoztatják, és új alapokra helyezik hazánkban a cukrász mesterséget.
Az ipari forradalomnak köszönhetően később elterjedt és könnyedén hozzáférhetővé vált a cukor, minek hatására fellendült az édesipar, és megjelentek a ma cukrászsütemény néven ismert édességek és vajas sütemények.
Az első karácsonyfa
A legenda szerint az első karácsonyfát Luther Márton állította 1536-ban, és ezzel útjára is indult ez a hagyomány. Az 1600-as években Strasbourg környékén vált szokássá, hogy karácsonykor fenyőfát állítanak, és különféle finomságokkal (almával, cukorkával) díszítik.
Magyarországon ezt Brunszvik Teréz grófnő (az első óvodák megalapítója) és Nositz Erzsébet (Podmaniczky Frigyes édesanyja) kezdte követni az 1820-as években, később, elsőként az arisztokrácia köreiben terjedt el. A karácsonyfára ekkor elsősorban habcsók, mézeskalács, gyümölcsök, cukorkák, papírdíszek és gyertyák kerültek.
A szaloncukor megjelenése
A Jókai Mór által „szalonczukkedli”-nek nevezett édesség elődje a fondantcukor volt, ami Pierre-André Manion francia cukrászmester nevéhez köthető. A szaloncukor készítése Magyarországon az 1870-es években indult. Az első szaloncukrokat otthon, a háziasszonyok készítették, és selyempapírba, sztaniolpapírba csomagolták; a századfordulóra már megközelítőleg 1000 különböző sztaniolpapír létezett. Ezek alapanyaga többnyire nádcukor, méz és kakaó volt. Az asszonyoktól átvették a cukrászok, később pedig felkapták a csokoládégyárak is, azonban az I. világháború egy időre véget vetett a szaloncukor egyre növekvő népszerűségének. A két háború között a szaloncukrot mézes süteményekkel, vagy tojáshabból, krumplicukorból és aszalt gyümölcsökből készült édességekkel helyettesítették; a mélyszegénységben élők pedig sütőtökhöz vagy répához nyúltak. A II. világháború után az édesipar is újjá tudott éledni, és a szaloncukor ismét közkedvelt édességgé válhatott.
Szaloncukor a magyar háztartásokban
Egy felmérés adatai szerint a magyar fogyasztók 86%-a vásárol szaloncukrot karácsonyra. A választás során a legfontosabb szempont az íz; a legkedveltebb a zselés, ezt követi a kókuszos, karamellás, marcipános és mogyorókrémes szalonczukkedli. A családok 75%-a pedig azt is bevallotta, hogy rendszerint akad valaki, aki kieszi a fán lógó csomagolásból a szaloncukrot. De hát, mi magyarok már csak ilyen torkosak, leleményesek és trükkösek vagyunk, nem igaz? Nálatok is minden évben eltűnik a szaloncukor a csomagolásból? Hagyj egy kommentet Facebook oldalunkon, hogy tudjuk, ezzel nem vagyunk egyedül…
Varázslatos Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Nektek!
