Tombol a rovarevés-őrület. Te kipróbálnád?

Egyre nagyobb divat lett az élelmiszeriparban a rovarfehérje-felhasználás, tudatja velünk számos különböző internetes portál, többek közt az Agrárszektor.hu. Napjainkban ugyanis futótűzként söpör végig Európán az aggodalom, miszerint bolygónk egyre nyomasztóbb élelmezési gondokkal küzd, így előbb vagy utóbb bizony rá kell fanyalodnunk a bogárevésre. A Nébih így nyilatkozott erről a saját weboldalán kiadott közleményében:

„A társadalom fejlődésével párhuzamosan nő az állati fehérjék iránti igény, a hústermelés fokozódó mértéke azonban jelentős környezeti többletterheléssel jár. Az ehető rovarfajok, mint a lisztkukac vagy a vándorsáska viszont a megtermelt fehérjéhez mérten más állatfajokkal összehasonlítva sokkal kisebb mértékű ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. Amellett, hogy a rovarok kevesebb ráfordítást igényelnek a tenyésztés során, sokkal hatékonyabban alakítják a takarmányt saját testtömegükké, mint más állatfajok. Ez annak tudható be, hogy nem szükséges külön energia a testhőmérsékletük megtartásához, mivel környezetük hőtartalmát veszik fel. Ráadásul takarmányként felhasználhatók olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari vagy éppen faipari melléktermékek, amelyeket ma sok esetben hulladékként tartunk számon.

Forrás: portal.nebih.gov.hu

Vizsgáljuk meg a fenti kérdést két különböző szempontból. Az egyik szempont legyen, hogy mi is zajlik az Európai Bizottság és az Agrárminisztérium háza táján bogár-ügyben. Az Európai Bizottság nemrégiben felvette a házi tücsköt is azon rovarok listájára, melyek hivatalosan megjelenhetnek élelmiszer-összetőként az Európai Unióban. A tücskökkel együtt különben most hivatalosan négy ilyen faj van (a másik hármat fedje balladai homály, egyéb esetben soha többet nem mennél vásárolni). FÚJ.

Ennek fényében pedig az Agrárminisztérium (akik különben nem értenek egyet a döntéssel, hiszen jelenleg sem Magyarországon, sem pedig az EU-ban nincs fehérjehiány) ragaszkodik hozzá, hogy módosítsák az élelmiszerek jelölési rendeletét, vagyis érthetően és jól láthatóan tüntessék fel az adott élelmiszeren, ha az rovarszármazékot tartalmaz, sőt, különítsék is el a boltok polcain ezeket. (Képzelem, olyan lesz, mint a homeopátiás szereknek fenntartott külön polc a gyógyszertárban, csak a boltokban majd ezeket egy stilizált botsáska jelöli.) FÚJ.

A rovarszármazékokat (bocsáss meg érte, de a közleményben rovarváladék is szerepel) tartalmazó élelmiszereket különben a forgalomba hozatal előtt szigorú vizsgálatoknak kell majd alávetni, csak Uniós szintű engedélyezés után kerülhetnek majd a tányérodra. Az összetevők maradéktalan biztonságosságát az EFSA vizsgálja majd, és egy tagállami képviselőkből álló testület dönthet a forgalomba kerülésükről. Ezután az EU Bizottság adja ki a hivatalos engedélyt (gondolom, egy ünnepélyes záróvacsora keretei között). Megnyugtat, ugye? FÚJ.

Mit szól ehhez a magyar lakosság?

Ami azt illeti, az eddigi felmérések szerint 10-ből 7 magyar ember teljes mértékben elzárkózik attól, hogy rovarokat etessenek vele. A többség arra hivatkozik, hogy bár az ázsiai és afrikai gasztronómia szerves része alappillére a rovarfogyasztás, Európa népeitől ez meglehetősen távol áll. Amúgy is gulyáson és lecsón nevelkedett nemzet vagyunk, mégis ki akar rántott lisztkukacot majszolni a TV előtt péntek este?

Igazság szerint, régen esszük már azokat a rovarokat…

Sajnos a rovarszármazékok felhasználása az élelmiszeriparban nem újdonság, csak eddig a kutya nem foglalkozott vele. Két, széles körben alkalmazott anyag is van, amelyekkel húskészítményekben, édességekben, lekvárokban, italokban és gyümölcskészítményekben is találkozhatunk. Az egyik a kármin, ami szép, piros árnyalatot ad mondjuk a lazacnak (E120 álnéven fut), a másik pedig a sellak, ami csodásan fénylővé varázsolja például az M&M’s drazsé felszínét (E904 néven ismered fel az összetevők listáján). Szóval, nem kell a hiszti…

Mióta ezt a bejegyzést írom, azon töprengek különben, hogy kölyökkoromban melyik gyorskész leves hátoldalán vettem észre a felhívást, ami akkor beleégett a retinámba. A címkén ez állt: nyomokban puhatestűeket tartalmaz. És ez bizony a finom, többféle ízben is kapható, klasszik, hosszútésztás Smack leves volt. Gátolt-e ez a figyelmeztetés abban, hogy jóízűen elfogyasszam? Az igazat megvallva, nem… Mindenesetre a közeljövőben valószínűleg az ínycsiklandó botsáskával jelölt részlegen jutok majd hozzá a Teszkóban… FÚJ.

Személyes vélemény

Kérlek, engedjetek meg egy szubjektív állásfoglalást, ami persze nem feltétlenül tükrözi a Térkitöltőanyag.hu csapatának véleményét a témában. De… komolyan itt tartunk? Bogarat kezdünk enni azért, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat? Vagy elhisszük, hogy ehhez bogarat kell ennünk? Szívesebben eszünk gilisztát, mint hogy odafigyeljünk a hulladékkezelésre, szelektíven gyűjtsünk, újrahasznosítsunk és ne öntsük a műanyagszemetünket a tengerbe? Szívesebben mondunk le a marhahúsról, és ülünk majd le békésen krumplibogarat majszolni az olajtól fekete óceán partjára, büszkén elmélkedve azon, hogy milyen elegáns megoldást találtunk, és milyen végtelenül rugalmasak és lojálisak vagyunk a fenntarthatóság tekintetében? Nem groteszk, nem abszurd ez egy kicsit?

Ha van kedved, mondd el nekünk a véleményed! Az alábbi online kérdőíven elküldheted nekünk a választ, mi pedig Facebookon fogjuk közzé tenni a kis házi, nem reprezentatív felmérésünk eredményét. Te mit szólsz ehhez? Neked mi a véleményed? A válaszadás természetesen anonim, csak kíváncsiak vagyunk, hogy ti milyen állásponton vagytok a bogárevés témájában. A válaszadók között poloskapudingot sorsolunk. FÚJ.