Lebomló, biológiailag lebomló, komposztálható

köztük, amivel nem árt tisztában lenni, ha az ember nem csupán arra törekszik, hogy úgy tegyen – hanem valóban szeretné megóvni a környezetét, és helyesen kezelni az általa termelt hulladékot. Mert a fenti fogalmak bizony igen hangzatosak, de félrevezetőek lehetnek, ha nem vagyunk tisztában a konkrét jelentésükkel.

Lebomló műanyag

Gondolj például a lebomló műanyag szatyorra, amit (nyilván nem Te, de rajtad kívül sajnos elég sokan) a hipermarketben kérnek a pénztárnál, hogy hazavigyék benne az elemózsiát, majd egy íves mozdulattal bedobják a szemetesbe. Ennek a szatyornak a 30-40 perces, igen rövid pályafutását hosszú lebomlási idő követi. De ami ennél is fontosabb (és ne feledd, most nem a hagyományos szatyorról, hanem a lebomló változatról beszélünk), hogy a lebomlás sem jelent teljes megsemmisülést.

Az ilyen szatyrok anyaga bizonyos idő elteltével valóban lebomlik – de nem szublimál, nem szűnik meg létezni. Lebomlik, azaz, kisebb, akár mikroszkopikus méretű műanyagdarabkákra SX7. És ezek a darabkák a természetbe, az élővizekbe kerülve több száz évig megmaradnak. A lebomló műanyag tehát valójában inkább (kisebb egységekre) szétbomló műanyag. Micsoda különbség! Sőt, képzeld, hogy a Newcastle Egyetem kutatói tanulmányukban arra is rámutattak, hogy egy átlagos ember (amilyen Te vagy, vagy én) évente 250 gramm műanyagot visz be a szervezetébe, többnyire az ivóvíz-fogyasztással. (Nem, a sör sem kivétel, az is ivóvízből készül. Egészségünkre!)

Biológiailag lebomló műanyag

Milyen tudományosan hangzik, ugye? (A –lag, –leg rag teszi, hála érte a nyelvújítóknak, de ne térjünk el a tárgytól.) A jó hír, hogy ez a változat tényleg lebomlik, de sajnos csak speciális körülmények közt képes erre. Speciális körülményeket pedig sem a szelektív szeméttároló, sem a komposzt a kert végében, sem pedig a Normafa árnyékot adó fáinak töve nem biztosít ehhez. A biológiailag lebomló műanyag megsemmisüléséhez szükség van bizonyos mikoorganizmusokra, gombákra, UV fényre és konstans, állandó magas hőmérsékletre. Amennyiben ezt a négy kritériumot nem véled együttesen felfedezni egy bokor tövében, akkor inkább ne dobd be oda a biológiailag lebomló bármit, mert nem fog lebomlani.

Komposztálható műanyag

Ez az előző kategória alkategóriája, azaz, egyik változata, ha úgy tetszik, alfaja, és mint olyan, szintén eléggé becsapós. Mert, hogy ez sem azt jelenti ám, hogy bedobom a komposztba, és ott majd csendes magányában szépen lebomlik. A bomláshoz ugyanis ipari körülményekre van szükség, az pedig ugye –lásd fent – hiánycikk a házi komposztban.

De akkor mit tehetünk?

Felelősen és tudatosan kezeljük a hulladékot, ahogyan eddig is. Nem dőlünk be a csalfa szójátékoknak (mint például a lebomló műanyag), és nem ámítjuk magunkat azzal, hogy ezek használatával nem kínozzuk a környezetet. Mérlegelünk. Gondolkodunk. Ha kell, csomagolunk, de nem esünk túlzásba, és mindig a megfelelő anyagot választjuk hozzá. Nemet mondunk az előre csomagolt termékekre, az egyszerhasználatos műanyag eszközökre, de felismerjük, ha igenis szükség van rá. A műanyag önmagában nem ördögtől való, csak oda kell figyelni, hogy mikor, mire használjuk, és hogyan kezeljük.

Fólia VS. biofólia

Saját, személyes tapasztalatunk, hogy gyakran szeretnétek például a hagyományos fólia helyett biofóliát vásárolni. Azonban azt tudnotok kell, hogy bár a biofólia iparilag komposztálható, azonban sajnos jelenleg Magyarországon erre nincs lehetőség, ezzel szemben a hagyományos LDPE fólia kiválóan újrahasznosítható. Tehát, mielőtt döntést hoztok, érdemes több szempontból is megvizsgálni az adott terméket, és minél több információt szerezni róla. Ha bármilyen kérdésetek van, forduljatok hozzánk a továbbiakban is bizalommal, mi örömmel segítünk a választásban 🙂