A világméretű koronavírus-járvány gyakorlatilag minden területen próbára tesz bennünket. Változtatni kényszerülünk a mindennapi rutinjainkon, miközben átalakulnak emberi kapcsolataink, szokásaink is. Másról szólnak a mindennapjaink, mint eddig, más problémák foglalkoztatnak, más jellegű érzések kavarognak a lelkünkben, felborulnak a prioritások, máshová kerül a fókusz. Nem utolsó sorban pedig az egyre sokasodó korlátozásra és tilalmakra reagál a környezet; reagál a Föld is.
Több portál foglalkozott már azzal a kérdéssel, hogy az ökoszisztéma szempontjából vajon a pozitív, vagy a negatív hatások vannak-e inkább túlsúlyban. Meg kell, hogy állapítsuk, hogy (ahogy mindennek), bizony ennek a kérdésnek is több oldala van. Mert nyilván vannak apró, felröppenő „örömhírek” (és ezt a szót egy világjárvány viszonylatában szigorúan idézőjelbe kell tennünk, hiszen önmagában – és minden aspektusból tragédia, ami történik).
Ilyen például, hogy az utóbbi időben jelentősen csökkent a légszennyezés (lásd a NASA és az ESA felvételét Kína levegőjének nitrogén-oxid telítettségéről), hiszen visszaesett a károsanyag-kibocsátás. Emellett az is végtelenül bájos, hogy láthatóan tisztábbak lettek a lagúnák, a csatornák Velencében, és többek közt a turizmus hiányának köszönhetően a delfinek, hattyúk is visszatérhettek. Ezek szép és látványos dolgok, lélekmelengető változások, amelyekből könnyfakasztó mémeket lehet gyártani.
De mielőtt elmorzsolnánk a szemünk sarkában egy könnycseppet a meghatottságtól, azért gondoljuk csak végig, hogy mi is lesz ezzel a hihetetlen mennyiségű, egyszerhasználatos maszkkal és gumikesztyűvel, miután lecseng a járvány?
(A balra látható kép Győrben készült, 2020. március 25-én.)
Hova folydogál majd az a rengeteg tisztítószer és egyéb vegyszer, amit jelen helyzetben naponta szétpancsolunk magunkon és a lakásban?
Vajon hova kerül majd a sok kézfertőtlenítő kendő? És mi lesz azzal a kereskedelmi mennyiségű felesleges élelmiszerrel, amivel az apokalipszisre készültünkben lelkesen telehordtuk a kamrát?
Összességében, tehát egyáltalán nem biztos, hogy Földünk fellélegezhet.
Az utóbbi években egyre több nagyvállalat kezdett a fenntartható gazdasággal foglalkozni, és szabad szemmel is jól látható összegeket talicskázott környezetvédelmi mozgalmakba, törekvésekbe, fejlesztésekbe. Azonban az egyre bontakozó gazdasági világválság hatására kénytelenek lesznek újratervezni a költségvetést, és átcsoportosítani a finanszírozást. Ebben a konstellációban pedig nyilván a környezetvédelem bizonyul majd feláldozhatónak, így többek közt ez lesz az első olyan terület, ahonnan elvonják a tőkét.
Tehát, ez a kérdés sem fekete-fehér. Minden, amit tehetünk, hogy továbbra is törekszünk rá, hogy a környezetünk szempontjából is felelősségteljes, tudatos és érett döntéseket hozzunk. Továbbra is szelektíven gyűjtünk, nem pazarolunk, a legnagyobb pánik közepette is óvakodunk a felhalmozástól, a túlvásárlástól, és igyekszünk környezetbarát termékeket beszerezni.
De tudjátok mit? Személyes tapasztalatom szerint a krízis és a válsághelyzet mindenki valós személyiségét, saját, elidegeníthetetlen jellemvonásait erősíti fel. Ahelyett, hogy az emberek a szó szoros értelmében kifordulnának önmagukból, inkább még olyanabbá válnak, amilyenek a boldog békeidőben, hétköznapokban voltak. Ti pedig, Kedves Ügyfeleink, Olvasóink, Partnereink hozzánk hasonlóan környezettudatosak és megfontoltak vagytok – így ebben a speciális helyzetben biztos, hogy csak még jobban figyeltek a mindannyiunk számára fontos, valódi értékek ápolására, gondozására. Legyen szó akár az egészségünkről, akár a kapcsolatainkról, akár bolygónk hosszú távú védelméről.