Vajon a Te vásárlóidnak mennyire fontos a fenntarthatóság, a környezetvédelem? Adott esetben akár hajlandóak arra is, hogy több pénzt áldozzanak egy olyan termékre, ami kevésbé káros a környezetre? Érdemes vállalkozóként, szolgáltatóként, webáruház-tulajdonosként beépítenünk a vállalati filozófiába a fenntarthatóság kérdését? Megtérül, ha igyekszünk kisebbé tenni az ökológiai lábnyomunkat, ha környezetvédelmi értékeket képviselünk, és ezt az ügyfeleink, vevőink felé is kommunikáljuk? Ezekre a kérdésekre ad egzakt, számszerűsített és jól körülhatárolt válaszokat a KPMG „Me, my life, my wallet” című kutatása.
A rövid választ az, hogy igen.
De ne siessünk ennyire előre, inkább nézzük meg, milyen konkrétumokat vizsgált a 143 országban jelen lévő KMPG International.
Napjainkban egyre nagyobb figyelem összpontosul a körforgásos gazdaság megteremtésére, a hulladékcsökkentésre és az újrahasznosításra – erre a marketingvonatra pedig a legtöbb valamire való multinacionális cég már jegyet váltott. A Lush, a Coca Cola mellett számos kozmetikai, szépségipari és egyéb vállalat is örök életet fenntartható, újrahasznosítható vagy újrahasznosított termékeket ígér a vásárlóiknak, bízva abban, hogy ezzel a gesztussal life long lojalitásra tehetnek szert. (Szépen alliterál, igaz? Most találtam ki.)
A modell nagyon egyszerű, nagyjából ezeken a pilléreken áll:
A bolygó haldoklik, mert módszeresen kivégezzük –> a jó érzésű ember emiatt frusztrált –> meg kell győznünk, hogy a mi termékeink/ szolgáltatásaink fenntarthatóak –> minket fog választani, mert úgy hiszi, hogy az övével azonosak az értékeink és a céljaink –> $$$
Ez volt eddig a vízió, amit a tények (és a profán mértékben növekvő árbevételek) alá is támasztottak, azonban eddig senki sem kérdezte meg az utca emberét, hogy különben te hajlandó vagy többet fizetni egy fenntartható termékért vagy szolgáltatásért? Nos, ezt a hiányt pótolta most a KPMG, sőt a válaszok mentén egy nagyon korrekt tanulmány is született, ami e témában, – elköteleződésük mélysége szerint – 6 csoportra osztja a vásárlóközönséget (nagyon fontos információkat közvetítve a kereskedők felé). Lássuk, mi jellemzi ezt a 6 csoportot.
1. A mérsékeltek
Ebbe a csoportba a vásárlóközönség 26%-a tartozik. Ők azok a középkorú emberek (58%-ban hölgyek), akiket a legjobban aggasztanak az egyre romló gazdasági feltételek. Bár fontosnak tartják a környezetvédelmet, de ennek érdekében megelégszenek apróbb lépésekkel – például újrahasznosítanak (91%), újrafelhasználnak (76%), esetenként hajlandóak többet áldozni hosszabb élettartamú termékekre is (58%). A mérsékeltek kasztjának 60%-a úgy véli, hogy hajlandó lenne egy kicsivel több pénzt költeni fenntartható termékekre.
2. A pragmatisták
Igen gyakorlatias társaság, az már biztos! Az ő figyelmüket inkább a mindennapi élet problémáinak megoldása köti le, és bár többször használják a műanyag zacskókat, és általában second hand boltban vásárolnak, ezt nem elsősorban környezetvédelmi-, sokkal inkább anyagi megfontolásból teszik. Ergo, a fenntartható termékeket kereskedőként rájuk targetálni nem érdemes, viszont az biztos, hogy nem pazarolnak, tudatosan vásárolnak, és nem halmoznak fel otthon felesleges holmit. Ebbe a csoportba különben a populáció 21%-a tartozik, és 55%-uk nő.
3. A realisták
Bár, ami a jellemrajzukat illeti, nevezhetnénk őket akár sztoikusoknak is, ugyanis ők azok (a többségében Z generációs és ezredfordulós férfiak), akik a környezetrombolást a gazdasági tevékenység velejárójának tekintik. A csoport 50%-a különben azt állítja, hogy azért fontos számára a fenntarthatóság, és vásárlás előtt igyekszik minél több ilyen jellegű információt gyűjteni az adott termékről. A többség (71%) állítása szerint a drágább termék felé nyúl, ha az nem károsítja oly mértékben a környezetet. A társadalom 17%-át sorolják ebbe a csoportba.
4. Az árérzékenyek
Mindössze 9% került ebbe a halmazba. Ők azok az alacsonyabb jövedelmű férfiak, akiket vásárláskor abszolút hidegen hagy a környezetvédelem. A választás elsődleges szempontja a termék ára. Ha engem kérdeztek, tartok tőle, hogy azok válaszoltak a legőszintébben, akiket végül ebbe a csoportba soroltak be a KPMG munkatársai.
5. Az aktivisták
Őket amolyan kis erdei nimfáknak képzelem, ha megengedtek egy mitológiai metaforát. A csoport 91%-a hisz benne, hogy akár egyedül is képes komoly változásokat előidézni a világban (teljesen függetlenül a többi ember magatartásától, értékrendjétől és szokásaitól). Ebben a csoportban gyakorlatilag mindenki (99%) hangsúlyozta, hogy az ember alapvető kötelessége maximálisa odafigyelni a környezetvédelemre, és ennek érdekében mindent megtenni. Ők, mielőtt rábólintanak egy termékre, vagy szolgáltatásra, szinte minden esetben (85%) utánanéznek az adott vállalat környezetvédelmi állásfoglalásának. A fenntarthatóságért vívott harc mellett jellemzi őket a szociális érzékenység is.
6. A kollektivisták
Ők (11%) nem annyira az egyénben- mint inkább a közösség globális erejében hisznek. A csoportban felülreprezentáltak a magasabb jövedelmű férfiak (60%), akik a fenntarthatóság mellett sokat foglalkoznak egyéb társadalmi kérdésekkel (például az osztályok közti egyenlőtlenségek megszüntetése) is. A csoport jelentős része (90%) kifejezetten elvárja, hogy az országok vezetése, a nagyobb cégek és intézmények komolyan kiálljanak a környezetvédelem mellett, illetve segítsék és edukálják a civileket. Egy márka iránti elköteleződésüket 80%-ban határozza meg, hogy az adott gyártó hogyan viszonyul a környezetvédelemhez: 78% odafigyel, hogy az általa vásárolt termék ne tartalmazzon a környezetre káros anyagokat, 76% pedig sosem vásárolna állatokon tesztelt illatszereket, higiéniai szereket, kozmetikumokat.
Egyrészt felmerül egy kérdés, hogy ha a szívedre teszed a kezed, akkor melyik csoportba sorolnád magad, másrészt, ami számunkra vállalkozóként érdekes: hogy kikre éri meg célozni a fenntartható termékeket. Mondjuk, az egyáltalán nem meglepő, hogy az emberek akkor kezdik figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat, ha ezt anyagi lehetőségeik is megengedik. Engem tényleg inkább az érdekelne, hogy hányan színezték ki kicsit a válaszaikat (lehet, hogy empirikus kutatással más eredmények születtek volna), de bízom benne, hogy aki talán nem is volt teljesen őszinte a kérdezőkkel, elgondolkodik azon, hogy miként válhatna olyanná, amilyennek lefestette magát.