Zöldnek lenni trendi, a nagy cégek körében pedig ez a szerepvállalás dollármilliókban mérhető. A fogyasztók közül ugyanis évről évre egyre többen teszik le a voksukat (nyitják ki a pénztárcájukat) a fenntartható termékek mellett, erre pedig minden valamire való nagyvállalat reagál, és megpróbál minél nagyobb szeletet kihasítani magának a tortából.
Vannak köztük, akik valóban tesznek a környezetvédelemért, és természetesen olyanok is szép számmal akadnak, akik csak megpróbálják elhitetni ezt a vásárlóikkal. Azaz, ugyanúgy folytatják a környezetszennyező tevékenységet, ugyanolyan felelőtlen módon kizsigerelik a bolygót, csak közben ügyes trükkökkel szédítenek bennünket. Ebben a bejegyzésben a Másfélfok cikke alapján bemutatjuk nektek a 6 legelterjedtebb módszert arra, hogy hogyan hazudják zöldnek magukat a multik a plusz bevételért.
Greencrowding
Azaz: csatlakozz egy zöld szervezethez, és ékeskedj a tollaikkal
Kétségkívül nagyon ügyes trükk, hiszen egy működő szervezethez csatlakozva lehet használni az ő szlogenüket, lehet villogni az ő eredményeikkel, lehet költeni az ő büdzséjüket – miközben az adott vállalat gyakorlatilag semmit sem csinál. A gond ezzel „csak” az, hogy a passzivitásukkal a teljes szervezet munkáját hátráltatják…
Greenlighting
Sok cég úgy próbálja elterelni a figyelmet a környezetszennyező tevékenységéről, hogy a zöld törekvéseit hangsúlyozza (legyenek is ezek bármilyen aprók). Ha az emberek előbb szereznek tudomást a „jótéteményekről”, akkor azokkal azonosítják a céget; ha pedig az adott vállalat már bekerült a „zöld skatulyába”, akkor nagyon nehéz őket kirobbantani.
Greenshifting
Biztos te is találkoztál már a felelősség hárításának tipikus esetével. Ilyen, amikor a nagyvállalatok ránk, végfelhasználókra kezdenek mutogatni. 2019-ben a brit BP olajvállalat elindította híres „ismerd meg szénlábnyomod” kampányát. Ennek keretein belül egy szén-dioxid kalkulátort is telepítettek az oldalukra (cirkusz kell a népnek- gondolták), és arra szólították fel a követőiket, hogy osszák meg egyéni széndioxid-kibocsátás csökkentési céljaikat. Amíg az emberek online önvizsgálatot tartottak, és szofisztikált célokat fogalmaztak meg önmaguk számára, nos, az alatt a vállalat költségei több mint 96%-t elköltötte olajra és gázra! Ilyen hitvány módon kijátszani az embereket, erre nemigen találok szavakat… Ha nem lenne ennyire körmönfont, tudatos és aljas, azt mondanám, gyerekes.
A másik, sokkal közelebbi példa a Coca-Cola termékek palackjain látható „Nem vagyok szemét! Hasznosíts újra!” felirat. Újrahasznosítanálak, Istibizi, Drága Fantáspalack, csak kérle,k áruld el nekem, hogy mégis HOGY CSINÁLJAM? Mindenesetre a felelősség az enyém, ha a palack mégis a kukában köt ki, az kizárólag az én bűnöm…
Grenlabelling
Ez az a játszma, mely során a cég hamis fenntarthatóságot hirdető címkékkel, csomagoásokkal látja el a terméket. Talán még emlékeztek, a közelmúltban hatalmas vihart kavart a Dél-koreai Innsifree nevű cég kamukampánya. Nekik ugyanis volt képük „Én egy papírpalack vagyok” feliratú műanyagpalackban piacra dobni a #mindenmentes folyékony szappanjukat. Nem is kellett sokat várni a világégésre, pusztán annyi kellett hozzá, hogy egy vásárló leszedje a csomagolást, és máris előbukkant a műanyag… Erről az esetről ebben a blogban írtunk részletesen.
Ugyanitt érdemes megemlítenünk a Lush hiperzöld csomagolás-mentes bullshit-kampányát is. Ők naked shopban árulták a naked portékát: az üzletben levetted a polcról a csomagolásmentes szappant, majd a pénztárnál bedobták neked egy papírzacsiba… De ezen már egyszer kiakadtam, most hagyjuk inkább a részleteket.
Greenrinsing
Határozz meg könnyen elérhető, komfortos célokat, és nyert ügyed van! Mennyivel könnyebb megfogadni, hogy holnaptól nem hajigálom ki a rágómat a kocsi ablakán – mint azt, hogy szelektíven fogom gyűjteni a hulladékot, és komposztládát telepítek a kert végében! (illetve megfogadni ugyanolyan energiabefektetést igényel, de a fogadalmat teljesíteni is már egészen más). Mégpedig az első példa is elegendő ahhoz, hogy utána hangosan hallathassam, hogy fontos számomra a fenntarthatóság, és ezért ma is tettem valamit.
Pont így megy ez a nagyvállalatoknál is: célként kitűznek valami jelentéktelen apróságot maguk elé, a marketingesek felfújják mint a léggömböt, aztán büszkék az eredményeikre. Vagy ha nem sikerül teljesíteni, akkor kitűznek valami más célt, így a hangzatos célok váltják egymást, az elmozdulás meg nulla.
Greenhushing
„Hallgatni arany” tartja a mondás, és ezzel bizony sok multi egyetért. Amíg nem hívják fel magukra a figyelmet, addig ugyanis a kutyának nem jut eszébe elszámoltatni vagy felelősségre vonni őket. Ez, kérem, nem más, mint szerénységnek álcázott sunnyogás. Nettó demagógia. „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” Ha csak minimális mértékű betekintést engednek a „zöld törekvéseikbe”, azzal jó eséllyel elkerülik az átfogóbb ellenőrzéseket.
A bejegyzés végéhez közeledve komolyan kétségbeestem és dühös vagyok. És nem csak azért, mert undorítóbbnál undorítóbb eszközökkel vágnak át a palánkon a plusz profitért. Hanem mert egyrészt eközben tovább gyilkolják a bolygót, másrészt pedig, mert tisztességtelen játékban verik meg a becsületes, tisztességes konkurenseket (mert azért tisztességes cégek is vannak ám).
👇👇👇
Mit tehetünk?
Kedves Olvasó, Aki Idáig Eljutottál! Kérlek, ne gondold, hogy ez újkeletű probléma! Először az 1980-as években robbant ki hasonló botrány, akkor egy szállodaiparban tevékenykedő cég hazudta magát sötétzöldnek.
Résen kell lennünk, és bár nagy a kísértés, nem szabad mindent elhinnünk. A weben, a közösségi oldalakon több tudatos vásárlói közösség is elérhető, érdemes csatlakozni néhányhoz; ezeken a platformokon fontos információkhoz juthatunk. Sajnos nincs az a leleplező cikk, nincs az a média-visszhang, ami megálljt parancsolhatna a csalásnak, hiszen előbb vagy utóbb minden vihar elül, utána pedig folytatódhat a szemérmetlen hazudozás…