A környezetvédelem jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a törekvés, ez a közös cél pedig már nemzeteken ível át, egyre több ember ébred tudatára; életünk minden területén megmutatkozik. Jelen van a mindennapokban, jelen van a gazdaságban, a kereskedelemben, a civil szférában és a művészetben. Elidegeníthetetlen része az életemnek, akárcsak a tiédnek, amikor úgy döntünk, hogy otthonról viszünk szövetszatyrot a bevásárláshoz, amikor külön szemetesbe helyezzük a tejfölös dobozt, a papír hulladékot – és elsétálunk a kert végén lévő komposztig a sárgarépa héjával. Vagy amikor abban a szellemben pörgeted végig a Térkitöltőanyag.hu webáruházát, hogy megkeresd a legtakarékosabb és egyben leginkább fenntartható megoldást a csomagolás kérdésére. Miért? Mert emberek vagyunk. Felelősségteljes, tudatos emberek, akik ráébredtek valami igazán fontosra; hogy amit évezredeken át pusztítottunk, az bizony haldoklik, és ha nem változtatunk, akkor egyszerűen odavész. A friss levegő, a tiszta víz, az éltető talaj már csak vágyálom lesz gyermekeink és unokáink számára, ha itt és most mi nem cselekszünk.
És tudod, én úgy gondolom, hogy cselekvésben nincs rangsor. Nincsenek kisebb vagy nagyobb; kevésbé fontos vagy súlyosabb tettek. Ez már rég nem az a játék, amikor még pont belefér, hogy a kocsi ablakán kidobjam a rágómat. Vagy a multikra mutogatva felmentsem magam a mögé bújva, hogy amíg a Michael Kors, a Nike vagy a Louis Vuitton megengedheti magának, hogy felgyújtsa az el nem adott (és magasan túlárazott) ruhaneműt, addig a bolygónak bizony nem az én elhajított műanyag kávéspoharam fáj a legjobban. Mert való igaz, hogy károkozás és károkozás között hatalmas a különbség, de más gyarlósága sosem jogosíthat gyarlóságra engem is. Mert az vagyok, azzá válok, amit teszek és amit képviselek, itt nincs kiskapu. Felelősségteljes ember nem követ el disznóságot; még a legapróbbat sem.
Környezetvédelmi apokalipszis
A minap jött szembe velem a világhálón Jason deCaises Taylor kiváló brit szobrászművész szemet gyönyörködtető, egyben szívfacsaró (csak hogy a biológiai-anatómiai jellegű metaforáknál maradjunk) alkotása, az Apokalipszis négy lovasa. Ez egy páratlan jelentőségű szoborcsoport, amit az alkotó a Temze medrében helyezett el.
A szoborok négy alakot ábrázolnak, két pocakos, felnőtt „Döbrögit” és két ártatlan gyermeket lóháton. De ezek a lovak sem akármilyen lovak ám; a délceg paripák feje helyén ugyanis olajszivattyú (benzinpumpa?) ékeskedik. Nézzük meg kicsit tüzetesebben a karakterek arcát, testtartását. A férfiak arcán dac, gőg és önelégültség ül, miközben (szó szerint) szemet hunynak egy nagyon komoly probléma felett.
A lovasok különben nem véletlenül állnak a brit parlament épületétől nem messze, a Temzében. A helyszínválasztás oka egyrészt, hogy tükröt tartson a politikusok elé, akiknek hatalmas szerepük van a környezetvédelemben. Másrészt, a folyóban csak naponta kétszer, két órára válik láthatóvá az installáció: apály idején, ami egyértelműen az emelkedő tengerszint problémáját tárja elénk. Ez a fajta körkörös ismétlődés (a szobrok eltűnése és újra felbukkanása) pedig azt üzeni: a remény, hogy megoldjuk a problémát, napról napra feldereng! Nincs veszve minden, de nem szabad tétlenkedni!
Csodálatos ez a mű, és nem ez a művész egyetlen csodálatos műve, hiszen az ő nevéhez kötődik a Molinere Underwater Sculpture Park és a Cancúni Vízalatti Múzeum is, melyekben a víz alatti szobrok mesterséges korallzátonnyá fejlődve hívják fel a látogatók figyelmét a környezetszennyezés problémájára.
Az alábbi galériában megtekintheted a művész néhány jelentősebb alkotását:
Az én kreativitásom sajnos nem teszi lehetővé, hogy varázslatos és egyben hátborzongató szobrokkal álljak ki a fenntarthatóság mellett. Ruhatervező sem vagyok, hogy hatalmas marketing-felhajtás közepette újrahasznosított anyagokból tiloljak nadrágot. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lennének más eszközeim, vagy megengedhetném magamnak a tétlenséget. Művészi véna híján, marad a szelektív hulladékgyűjtés és a tudatos vásárlás; én ilyen puritán, mindennapi módon tudok osztozni Jason deCaises Taylor mellett számos egyéb művész és minden felelősségteljes ember közös eszméjében és céljaiban. De ettől még az én szerepem sem kisebb a fenntarthatóságért vívott harcban. Ahogyan a tiéd sem.