Igaz történet- kitalálod, kiről szól?

Mit szólnátok hozzá, ha ezen a héten játszanánk egy kicsit? Elmesélek egy igaz történetet, Nektek pedig ki kell találni, hogy kiről szól. Nem lesz nehéz, mert biztosan hallottatok már erről a világhírű tervezőről, aki a XIX. században – az akkori elit réteg legnagyobb örömére – megteremtette a biztonságos csomagolást. Kezdődjön a mese!

Történetünk egy aprócska faluban kezdődik, Franciaországban, Párizstól 470 km-re. Főhősünk – nevezzük Lajosnak – ugyanis itt látta meg a napvilágot 1821-ben. Jóravaló, rendes legény volt ez a Lajos, szorgos és rátarti, ezért nem is volt sokáig maradása itt, ahol a madár sem járt! Mihelyst betöltötte tizenharmadik életévét, odaállt a szülei elé, kihúzta magát, úgy közölte velük, hogy elindul szerencsét próbálni.

Ment, mendegélt a kis Lajos gyalogosan Párizs irányába (mit lehetett tenni, oda húzta a szíve), és két év múlva meg is érkezett (ne kérdezzétek, merre kóricált két teljes éven át, a lényeg, hogy célba ért). Párizsban aztán egy doboz- és csomagolóanyagokat gyártó műhelybe szegődött el tanoncnak, és ekkor még nem is sejtette, hogy ez a munka fogja meghatározni az életét, sőt, ennek köszönheti majd a világhírnevet. Sejj, de fontos volt akkoriban a doboz- és csomagolóanyaggyártás! A tehetős népek sokat utaztak, többnyire hajón, lovaskocsin vagy vonaton, és a csomagjuk biz’ rendszerint megsérült a hosszú utak során (akkoriban sem bántak ám kesztyűs kézzel a csomagokkal). Tehát, aki megengedhette magának, saját dobozkészítőt és pakolót foglalkoztatott, hogy a csomagjai mindvégig biztonságban legyenek.  (Ugye, mennyivel könnyebb dolgod van ma a térkitöltő anyaggal?)

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem; a mi Lajosunk kereken 12 esztendőt töltött el gyakornoki pozícióban kisinasként Monsieur Maréchal műhelyében, mígnem egy varázslatos reggelen maga Franciaország császárnője (Bonaparte Napóleon hitvese), Eugenia jelent meg az ajtóban. – Mi járatban, Madame Eugenia? – kérdezte a legény. – Örvendeznék vala, ha maga lenne az én személyes dobozkészítőm – válaszolta a császárnő. Lajos pedig boldogan elfogadta a kínálkozó lehetőséget, és ettől a naptól kezdtek felgyorsulni az események. Ez a munka ugyanis új kapukat nyitott meg főhősünk előtt, mígnem 1854-ben saját műhelyt alapított.

Egyre másra jöttek a megrendelések, annyi volt a munkája, hogy alig győzte! A bőr alapanyagot vízálló textilre cserélte, majd az akkor divatos, kör formájú utazótáskák helyett kifejlesztette a négyszögletű, helytakarékos, egymásra pakolható változatot. 1859-ben már nagyobb műhelyre volt szüksége, hogy maradéktalanul kielégíthesse egyre gyarapodó vevőköre minden igényét. 1886-ban fiával közösen bemutatták a kétrugós csatból álló bőröndzárat, ami teljes védelmet nyújtott a csomagnak a tolvajokkal szemben. Lajos ekkor gondolt egy nagyot, és nyílt levélben hívta ki magát Houdinit, hogy próbálja meg kinyitni a csalhatatlan zárat (Houdini sajnos válasz nélkül hagyta a megkeresését). Egy szó, mint száz, a kis vidéki inaslegényből világhírű tervező vált, és a mai napig vásárolhatunk az ő nevével fémjelzett prémium minőségű, luxus bőröndöket, táskákat (sőt, ma már cipőt és ruházati cikkeket is). Ha pedig még azt is elárulom, hogy ez az egyik legtöbbet hamisított világmárka, akkor biztosan kitaláljátok, hogy kiről szólt a mese.

A helyes megfejtésért kattintsatok az alábbi gombra: 

Hadd lássam a megfejtést!