A társadalmi érzékenyítés korát érjük. Minden valamirevaló nagy cég beáll egy jó ügy mögé, mert hasznot remél tőle. Többnyire nem azért teszik, mert fontos számukra a homoszexuálisok jogaiért-, vagy a globális felmelegedés ellen való küzdelem. Nem azért, mert elszorul az ügyvezető szíve, ha éhes, kóbor kutyát lát, hanem mert a szegénykóborkutyázás, a kirekesztettmelegezés, a fenntarthatógazdaságozás feltehetően pénzt hoz, ráadásul nem is keveset.
Túlvezérelt marketing-gépezet
Csak kell egy körmönfont, minden hájjal megkent kreatív csapat, aki kihúz a kalapból, vagy kipörget a szerencsekeréken egy jó ügyet, és addig csűri-csavarja a cégfilozófiát, hogy végül sikerül mögé erőszakolni. (Vagy nem, lásd a Coca Cola kampányát; Isten se tudja mi köze a fekete cukros méregnek az azonos nemű párokhoz). Persze van, hogy rés akad a fényesre polírozott marketingpajzson, persze van, hogy kicsit átesünk a jobb napokat is megélt harci ló túlfelére (vagy épp fordítva ülünk fel rá), de bízunk benne, hogy a fogyasztó szemet huny a baki fölött; sikerül megfürdetnünk a lelkét az empátia és a felelősségvállalás tisztavizű forrásában, és végül csak kinyitja a pénztárcáját.
A Lush esete
A Lush kozmetikumokat senkinek sem kell bemutatni. Szeretjük, mert környezetbarát, ökofetisiszta, és nem kísérleteznek bolyhos félvak kismacskákon egy sötét külvárosi labor pincéjében. Azonban tavaly a Lush szakavatott marketing-nagyágyúi álmodtak egy nagyot, és először Milánóban, majd Berlinben, idén pedig Londonban is nyitottak egy-egy úgynevezett Naked Store-t, azaz „pucér üzletet”. Ebben a Naked Store-ban pedig meztelen eladók értékesítik a meztelen, azaz csomagolásmentes termékeket. Csomagolásmentes, legalábbis ettől kong az Insta-harang. A pucér termékek között eleinte szappan és fürdősó, később tusfürdő, testápoló és ajakbalzsam is megjelent.
Tényleg csomagolásmentes?- kérdezed reménykedve.
Lónak a cakkos fülét- válaszolom rezignáltan.
Tegyük fel, jóhiszeműen bemész egy Lush Naked Store-ba, mert van szíved és szorult beléd felelősségtudat (látod lelki szemeid előtt a leszakadó jégtáblán magányosan egyensúlyozó jegesmackó bébit, és ez a vízió nem engedi, hogy csomagolt terméket vásárolj). Szóval, bemész. Leemelsz a polcról egy műanyagflakon alakú(!) tusfürdőt, és a kasszához sétálsz vele. A topless primadonna ezt a kérésedre papírszatyorba teszi (azért palack nélkül mégsem dobhatod csak úgy a táskádba), és mellé helyez egy nyomtatott tájékoztatót az összetevőkről. Hol is van a csomagolásmentesség, a pucérság, a naked?
Várj, van más, a csomagolásmentes ajakbalzsam. Cuki, nagy kár, hogy távolról sem csomagolásmentes. (Csekkold a videón. Az? Nem az.) Maximum segít újrahasznosítani a már kiürült rúzsod tartóját. Cserébe mire beleapplikálod, hót biztosan szétkented a termék felét a kezeden, meg ruhádon…
Mindent egybevetve; szép dolog a felelősségvállalás, a tudatos vásárlás, meg a csomagolásmentesség, de csak az ésszerűség határain belül. Lássuk be, hogy vannak olyan termékek, amelyek csomagolás nélkül nem tárolhatóak, nem szállíthatóak és nem használhatóak. A kutya nem ott van elásva, hogy ész nélkül elkezdünk nem csomagolni (vagy úgy tenni, mintha nem csomagolnánk), hanem, hogy logikusan átgondoljuk, és mérlegelünk, hogy valóban van-e szükség a csomagolásra. Ha nincs, akkor elhagyjuk, ha pedig van, akkor igyekszünk olyan csomagolóanyagot választani, ami a legkisebb terhet rója a környezetre.